Chapter three

Adalaide Gilbert

Az éjszakám borzalmasan telt, ám a reggelem sem ígérkezett jobbnak. Ugyan Cody azóta felhagyott a faggatózással, ez még nem nyugtatott meg. Biztos voltam benne, hogy ezt megbeszéli a fiúkkal.

Ismét négy órai kelés okozott nagy örömet. Nehezen kimásztam az ágyból, ami bár kényelmetlen volt, most mégis vonzott, mint egy mágnes.

Magamra kapkodtam a tegnapi ruháim a fürdőben, bár nem sok minden volt, hiszen a pólómban aludtam.

- Indulás - jelentette be Aaron, mikor már mindannyian kész voltunk.

A paróka, a rózsaszín rúzs, napszemüveg és kis táska újra a helyén volt. Utálok szőke lenni, hiszen a természetes hajszínem barna. De a srácok szerint így kevésbé felismerhető vagyok. Szerintem meg a hátam mögött jót röhögnek.

Kiléptünk menedékünk ajtaján és a hallba indultunk. Meglepetésünkre két rendőr is mászkált az addig nyugodtan vélt hotelben.

- Basszus - akadtam ki, mikor oda néztem.

- Nyugi! Csak légy a sexy cicababa és kápráztasd el őket - kacsintott Conor.

- Bazd meg! - néztem rá szúrósan.

Ezután jött a rózsaszín rágó és hajcsavargatás. Lassan, magasra emelt lábbakkal közeledtem Converse tornacipőmben a két rendőr felé.

- Halihó - karoltam át az alacsonyabbik vállát.

- Jó reggelt kisasszony! Hová igyekszik ilyen korán? - kérdezte a magasabb.

- Tudják a vásárlás nem ér rá reggelig - kacagtam a legvékonyabb hangomon, ami kijött belőlem.

- Maga pedig tudta, hogy a pláza csak kilenckor nyit? - emelte rám tekintetét az alacsonyabb.

- Tudja ilyen lábakkal nehéz haladni - emeltem fel a lábam, amit a rövidnadrágomon kívül semmi nem takart.

- Oh egy pillanat, leadnám a kulcsomat - kacsintottam rájuk.

Már egy másik recepciós hölgy ácsorgott a pult mögött, ami kissé könnyebbé tette a dolgom. Reméltem, hogy a fiúk eközben feltűnés nélkül kimentek. Csak pár percre sikerült beszélgetésemmel arrébb hívni a rendőröket és elterelni a figyelmüket. A recepciós nővel nem volt gond, hiszen rá fért volna egy-két kávé. Azt hittem el is alszik.

- Hölgyem kérem belenézhetnénk a táskájába? - kérdezte a magasabbik.

- Mégis miért? - akadtam ki, mint egy hisztis liba.

- Azért, mert a környéken bűnözők vannak és ezzel szeretnénk kiszűrni őket, mivel egy lány is van köztük - mondta komolyan.

- Hát persze és remélem hamar elkapják azokat a rossz fiúkat. Az ember már nem mehet nyugodtan vásárolgatni sem - kapkodtam a levegőt és kezükbe nyomtam az apró kis táskát.

Csak rúzs volt benne és egyéb pipere holmik, így hamar utamra engedtek.

Kisétáltam a hotel hatalmas üvegajtaján és még visszafordulva dobtam egy puszit a két pasinak.

Hihetetlen, hogy ezek rendőrök és mégsem szúrják ki, hogy ki az igazi bűnöző. Vagy talán csak én vagyok annyira jó színész, hogy még a halálomat is megtudnám játszani. Hát igen, a sok éves tapasztalat.

Végre egyedül sétálgattam az utcán. Éppen befordultam a sarkon, amikor egy fekete autó kanyarodott elém. Kinyitották az ajtót én pedig azonnal beültem.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Conor.

- Pofa be! Nem könnyű lekoptatni a zsarukat. Még a táskámat is megnézték - vettem le a parókát.

- Huuh, Mrs.Szöszit majdnem kicselezte két rendőrbácsi? - poénkodott.

Ezt természetesen én kicsit sem fogtam fel viccként.

- Meglátjuk neked hogy fog sikerülni, ebben az ízléstelen cuccban - vágtam hozzá a kezemben lévő pink dolgokat.

- Húú, a hercegnő bevadult - folytatta hülyeségeit.

- Egy seggfej vagy Butler - vetettem oda neki bunkón.

- De szeretni való seggfej - nézett kiskutya szemekkel.

- Ja, persze - bokszoltam bele a karjába.

- Hagyjátok abba a veszekedést! - emelte fel a hangját Aaron.

Neki mindig nagyobb szava volt a miénknél, amiért érettebbnek is gondoltuk. Bár 27 évesen talán már ideje volt, hogy benőjön a feje lágya.

Ezután duzzogva fordultunk el egymástól, Cody pedig majd megfulladt a röhögéstől. Mivel az anyósülésen ült, gondoltam őt sem hagyom ki ebből a "vicces" helyzetből.

Rugdosni kezdtem az ülését, akár egy öt éves. Ezt durván tíz percig viselte el, aztán vörös fejjel hátra fordult.

- Hagyd abba, mert ha kiszállok, olyat kapsz, hogy nem teszed ki az ablakba! - kiabált velem.

Erre már én is röhögni kezdtem, majd pimaszul feleselni kezdtem.

- Miért? Van nálad cucc? - hergeltem tovább.

- Na ide figyelj... - Aaron szakította félbe, a mi kis szájhősünket.

- Megérkeztünk! - állította le a motort...