Prológus

Adalaide Gilbert

- Futás! - kiabálta Aaron, mire mindannyian rohanni kezdtünk.

A zsaruk már a nyomunkban voltak, de ismét mi nyertük a fogócskát. Egy sötét sikátor tökéletes arra, hogy egy szempillantás alatt eltűnjünk.

Csendben nevettünk, hiszen éppen most vagyunk túl egy újabb rabláson. Hihetetlen, hogy a helyi rendőrség ilyen bamba. Oroszországban kétszer elkaptak volna, ennyi idő alatt.

A zsák pénzzel megindultunk a következő lakhelyünkig. Sosem maradhatunk sokáig egy helyen, különben megtalálnak. Jelenleg pedig a raktárhoz sem mehetünk, hiszen a zsaruk ott keresnének először. Szóval újra előkerül a jól megszokott álruha, a fegyver és a pénz a bőröndbe. Általában egy szőke cica baba vagyok, a srácok pedig a családom. "Lerobbantunk és ez volt a legközelebbi hely...". Legtöbb esetben ez a szlogen. Az viszont nem kamu, hogy ők a családom...

A következő pillanatban már egy elegáns hotel előterében álltunk.

- Jó estét! - szólalt meg a recepciós hölgy.

- Jó estét! Egy szobát szeretnénk - mondta Cody.

Ő köztünk a legőszintébb, szinte testvérek vagyunk. Ő egy hónappal előbb került a bandába mint én, de majdnem egyidősek vagyunk.

Flörtölt még kicsit a nővel, majd kifizette a szobát és elindultunk a lift felé. Nemsokára megálltunk a második emeleten. Megérkeztünk egy hatalmas lakosztályba.

- Mentem fürödni - kiabáltam, majd becsaptam magam mögött az ajtót.

Kulcsra zártam azt, majd forró vizet engedtem a kádba. Beleültem és a víz szinte égette testemet, de nem zavart. Élveztem, hogy lemos rólam, minden mocskos dolgot, amit tettem.

Sok minden történt mióta ezekkel a pasikkal vagyok. Még emlékszem, hogyan kerültem ide...

Visszaemlékezés:

" - Akkor is elmegyek a buliba! - kiabáltam anyunak.

Ő már ügyet sem vetett rám, csak tette a dolgát. Mivel elég hirtelen haragú vagyok, kiviharoztam az ajtón. Kivittem magammal a kocsikulcsot és beültem az autóba. Beindítottam, majd elindultam a megbeszélt helyre. Mikor a szüleim meghallották a kocsi zaját kirohantak, de már késő volt. Bár elindultam az autóval, vezetési tapasztalatom nem volt, így a kocsi megállíthatatlanul feléjük száguldott. Én túléltem a balesetet, de ők nem...

Ezután árvaházba akartak tenni, így a legközelebbi adandó alkalommal elszöktem. Egy 13 éves lány egyedül bolyongott az éjszaka közepén, Londonban. A forgalom egyre kisebb lett, míg végül alig pár autó száguldott el előttem. Egy padon kuporogtam a Hide Park-ban. Hideg volt és egy lélek sem járt az utcán, én pedig egyre magányosabb, szomorúbb és éhesebb lettem. Egy nálam pár évvel idősebb srác felajánlotta segítségét és bemutatott az új családomnak..."

Így történt, hogy nem maradtam egyedül, boldog lettem, rászoktam a cigire és az alkoholra és hogy 15 éves koromban embert öltem...

Nyakig elmerültem a kád vízben és alig hallhatóan suttogtam: "Bárcsak megváltoztathatnám a múltat..."